A holokauszt nemzedékeken átívelő hatása

Az ENSZ közgyűlése 2005. november 1-jei határozatával január 27-ét, az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának évfordulóját nyilvánította a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává.  Az európai zsidó holokauszt áldozatainak számát a különféle becslések öt- és hatmillió közé teszik. A holokauszt idején meggyilkolt áldozatok közül hozzávetőleg minden tizedik volt magyarországi zsidó, számuk 500-600 ezer közöttire tehető. Emellett mintegy kétszázezer cigány, homoszexuális, illetve fogyatékkal élő ember is életét vesztette a mészárlások során. A borzalmak azonban nem értek véget a háborúval. Az emlékek, a félelmek és a szorongás továbbra is kísérte a túlélők, és kísérheti a leszármazottak mindennapjait.

unsplash.com/Moritz Schumacher
unsplash.com/Moritz Schumacher

A túlélő-szindróma

William Guglielmo Niederland pszichoanalitikus az ’50-es évektől kezdve dolgozott koncentrációs táborok túlélőivel, és e tapasztalatok alapján vezette be a „túlélő szindróma” elnevezést arra a tünetcsoportra, mely a pácienseket jellemezte. A munkatáborok utóhatásaiként gyakran jelentkeztek erős szorongások, fóbiák, üldöztetéstől való félelem, alvászavar, depresszió és ürességérzés, a bűntudat, hogy ők túlélték, miközben rokonaik, társaik nem, hogy talán ha másképp cselekszenek, megmenthették volna őket. Niederland azt is megfigyelte, hogy a túlélők gyakran elszigetelődtek, test- és önképük negatív irányba módosult, és nem ritkán pszichoszomatikus testi panaszok is jelentkeztek náluk. A tüneteket később a tágabban értett poszttraumás stresszszindróma kategóriájába sorolták, melyek hasonlóképpen felbukkanhatnak a háborút megjárt katonáknál, az erőszak áldozatainál.

Öröklődő traumák

Holokauszt-túlélőkhöz kötődik az egyik első, epigenetikus vizsgálat, mely azt vizsgálta, öröklődhetnek-e a traumák. A New York-i Mount Sinai kórházban, Rachel Yehuda vezetésével végzett genetikai tanulmányban 32, világháborút túlélt zsidó nő és férfi génjeit vizsgálták, valamint az ő gyermekeikét is. Úgy találták, hogy a gyermekek génjeiben is változások történtek, és ők sokkal inkább ki vannak téve a különböző stresszel kapcsolatos betegségeknek, mint azok, akiknek családját elkerülték a háború borzalmai. A túlélők leszármazottai – gyermekei, sőt, akár unokái is – ugyanolyan tünetekkel küzdhetnek, mint a háború áldozatai, amiből lelki zavarok, életvezetési nehézségek következhetnek. Gyakran a következő generációknak kell folytatniuk az őseik által elszenvedett traumák feldolgozását.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.