Csipkerózsika, avagy a trauma lélektana – a meseállításról

Egy időben lépten-nyomon szembejött velem Csipkerózsika. Annyiszor, annyiféleképpen láttam, hogy végül megszületett bennem ez az analógia: Csipkerózsika története többek között arról is szól, mi történhet a lélekkel a trauma hatására. Hogyan reked meg, szigetelődik el gyakran a személyiség egy része, és hogyan áll meg körülötte az idő, amikor egy törés útját állja. Emellett a történet mintát mutat arra is, hogy lehetséges a gyógyulás, az “ébredés”.

Victor Gabriel Gilbert: Pihenés - wikipedia.org
Victor Gabriel Gilbert: Pihenés – wikipedia.org

Csipkerózsika azonban nem valamilyen varázsszertől ébred fel, nem orvosok hada, és nem is a királyfi ébreszti, hanem maga az Idő. Vajon ez azt üzenheti, hogy nem kell mást tennünk, mint kivárnunk a gyógyulást? Lehetséges. A várakozás biztos, hogy kulcsfontosságú itt, hiszen a mese azt sugallja, bizonyos dolgok csak akkor történhetnek meg, ha eljött az idejük. Nem előbb, és nem később.

A trauma és a „kizökkent idő”

A Csipkerózsika nem tartozik a legmozgalmasabb narratívák közé, hiszen más mesékhez képest alig történik benne valami – ráadásul már a legelején kiderül, mi minden fog történni. Antitörténet jellege már-már provokatív, és Csipkerózsika alakja, mint tipikus antihősé, tulajdonképpen zavarba ejtő. Egy mese, ami arról szól, hogy valaki elalszik, majd felébred, és semmi jelentősége nincs annak, amit álmodik? Vajon hogyan és miért tehetett szert népszerűségre egy ilyen történet?[1]

Az olvasó nem kalandokat lát, hanem épp ezeknek a hiányát. A lány balszerencséje a „rossz alku”-val kezdődő mesékhez hasonlóan felmenői elhamarkodott döntésének következménye. A tipikus rossz alku-mesékben ez a döntés adja a hős fejlődéséhez szükséges, kezdő lökést. Ebben az esetben viszont nem történik semmilyen fejlődés, mert a hőst rögtön útjának elején megállítja a végzetes tűszúrás, amit tekinthetünk a trauma megfelelőjének. Ekkor Csipkerózsika – vagyis a sérülést elszenvedett lélekrész mély álomba zuhan. Számára megállt az idő. Elszigetelődött, és nem vesz részt tovább az események menetében. Gyakran ez történik a trauma hatására „lehasadt” lélekrészekkel is.

John Coliier: Csipkerózsika - wikipedia.org
John Coliier: Csipkerózsika – wikipedia.org

Saját tehetetlenségünkkel, alvó lélekrészeinkkel szembesülhetünk ebben a mesében, és nem tehetünk mást, mint figyeljük, ahogy Csipkerózsika alszik. Aztán pedig felébred. Az információ – a minta – tulajdonképpen ennyi. A mese azt mondja: igen, van ilyen, hogy a dolgok tudtunkon és akartunkon kívül történnek meg velünk, és ezt jó, ha tudjuk.

A Sors hatalma

Csipkerózsika tulajdonképpen nem csinál egyebet, mint beteljesíti a sorsát, ahogyan Oidipusz is tette – mintegy automatikusan. Minden óvintézkedés felesleges. A történet ebben rokon az antik szemlélettel, mely szerint a Sors ellen nincs orvosság, így egy nagyobb erővel szembeni alázatra emlékezteti a gyanútlan, individualista olvasót.  A sors elfogadásából pedig mélyebb belátás születik, mert ekkor nem az számít, hogy milyen a sors, hanem az, hogy létezik, és ez éppen elég a teljességhez.

Meseállítás és értelmezés

Mint minden klasszikus mese, a Csipkerózsika is több, különféle megközelítésnek ad teret. Hogyha ugyanazt a mesét különböző emberek hozzák meseállításra, előfordulhat, hogy egészen máshová kerül a fókusz. Más események, más dinamikák, és más kapcsolatok lesznek benne fontosak és informatívak, és lehet, hogy teljesen más állítást látunk az egyik, mint a másik ember esetében. A mesék megjelenítése mindig az egyéni és a kollektív tudat határán történik, vagyis az fog kiviláglani belőle, ami a téma – vagyis a mese hozója számára abban a pillanatban a legfontosabb. Volt olyan meseállítás például, ahol nem is maga az ismert történet, hanem annak előzményei bontakoztak ki, mindaz, ami a „színfalak mögött” történt. (Így „derült fény” például az 1001 éjszaka szultánjának traumatikus múltjára).

A mesékben mindig jelen van a kollektív archetípusok ereje, és olyan megoldási mintát adhatnak át tapasztalatként, ami az ember eszköztárából addig hiányzott. A mesék az olvasás során is képesek átadni ezeket a mintákat, azonban az állítás során sokkal nagyobb a tapasztalati hatásuk, sokkal személyre szabottabbnak érezzük őket.

A Csipkerózsika a családállítás szemszögéből

Az én Csipkerózsika állításom legfontosabb üzenete az volt, hogy ki kell várnom, míg eljön a változás ideje. A családállítás szemszögéből azonban sokkal több boncolgatnivaló akad itt. Gyakran szokták emlegetni, hogy a tündérek (javasasszonyok) az apa volt szerelmeit jelképezik, és ha valaki nem kapja meg az őt megillető helyet, akkor a lánygyermek önsorsrontással lesz szolidáris hozzá, és fogja viselni az „átkos” következményeket (például párkapcsolati kudarcok sorával). (Érdekes, hogy a mellőzött ex olvasatát tükrözi a Demóna című Disney-feldolgozás is). De ha nem megyünk ennyire részletekbe, akkor is feltűnik, hogy milyen súlya van a kirekesztésnek a családrendszerben, és az utódokra nézve. Ami tudatosan csak egy apróságnak tűnik, az tudattalanul hatalmas vihart tud kavarni és sorsformáló erővé válhat.

[1] A Csipkerózsika történet egy másik változata jóval mozgalmasabb, és jóval 18+-osabb az ismertnél, de a hősnő abban is szinte végig alszik. Bizonyára a „gyermekbarátságon” túl is van oka annak, hogy ez a minimalista változat terjedt el.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.