Hogyan öröklődnek a tapasztalatok?

A pszichológia több évtizede kutatja, hogyan hat az felmenők sorsa az utódok életére, és a terápiák során gyakran meglepő összefüggésekre derül fény. Az emberek lélekben gyakran újraélik őseik sorsát és az előző generációk traumáit. De mindez vajon hogyan lehetséges? Ma már erre nemcsak a pszichológia, hanem a természettudomány is keresi választ. Ezen belül is az epigenetika egyre nagyobb figyelmet érdemlő irányzatához érdemes fordulnunk, ha a biológiai bizonyítékokat keressük.

dna

Az epigenetika azt kutatja, hogyan jelenik meg a környezeti tényezők hatása a géneken. Azokat a külső hatásokból eredő kémiai jeleket keresik, melyek a génekhez kapcsolódva ki- és bekapcsolják azok működését. Úgy tűnik, hogy ezek a kémiai jelölők is öröklődhetnek, vagyis nemcsak az életmód és a környezet szerepe mutatkozik meg sejtszinten, de az őseink tapasztalatai is jelen vannak bennünk. Ez ellentmond annak a sokáig elfogadott nézetnek, mely szerint a DNS-ben található gének jelentik az egyetlen módját annak, hogy a biológiai információ átkerüljön egyik generációról a másikra.

A trauma kémiája

A traumák örökölhetőségével kapcsolatban eddig a leginkább példaértékű kutatást 2015-ben végezték Rachel Yehuda vezetésével, a New York-i Mount Sinai kórházban. A kutatásban olyan zsidó férfiak és nők vettek részt, akik vagy megjárták a koncentrációs tábort, vagy rejtőzniük kellett a második világháború idején. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy az ő utódaik génjei vajon különböznek-e a kontrollcsoportétól, vagyis azoknak a zsidó családoknak a leszármazottaiétól, akik Európán kívül éltek a háború alatt.

Úgy találták, hogy nemcsak a holokauszt-túlélők génjeiben történtek változások azokhoz képest, akiknek nem kellett szembesülniük a háború borzalmaival, de a túlélők leszármazottai is hajlamosabbak voltak a különböző, stresszből adódó zavarokra. A vizsgálat elsősorban a stresszhormonok szabályozásáért felelős génterületet vette górcső alá, azt a részt, amelyen megfigyelhető a traumák hatása. A kutatásvezető elmondása szerint, ha a traumának van öröklődő hatása, akkor az megfigyelhető ezeken a géneken, bizonyos epigenetikus címkék pedig mind a holokauszt túlélők, mind leszármazottaik génjeinek azonos részén megtalálhatók voltak, míg a kontrollcsoportnál nem találtak ilyen összefüggést.

Sokszor felmerül persze a kérdés, hogy vajon mennyire az öröklés, és mennyire a – szülők traumatizáltságából adódó – nevelés felel a kémiai címkék átadásáért. A két tényező valószínűleg nem választható el teljesen egymástól, ugyanakkor több megfigyelés is szól az öröklődés mellett. Egy másik, holland tanulmányból például az derül ki, hogy átlagon felüli a skizofrénia kockázata azoknál a lányoknál, akikkel az édesanyjuk a második világháború utáni éhínség idején volt várandós.

Bár ez az irányzat még gyerekcipőben jár, és tudjuk, hogy a korrelációkkal nem árt az óvatosság, más kutatások is akadnak, melyek érdekes összefüggésekre világítanak rá: például a fiúk halandóságát befolyásolta, hogy apai ági nagyapjuk mennyi ételhez jutott gyermekkorában. Azoknak a férfiaknak, akik még pubertáskoruk előtt kezdtek dohányozni, túlsúlyosak fiaik születtek, míg azoknál, akik később szoktak rá a cigarettára, nem volt jellemző az elhízás.

Az egerek és az öröklődő félelem

Az atlantai Emory Egyetem kutatásában (2013) nem emberek vettek részt, mégis mérföldkőnek számít az emlékek örökölhetőségének vizsgálatában. A kutatók arra idomítottak hím egereket, hogy féljenek a cseresznyevirág illatától. Az illatot apró áramütés kísérte, végül az egerek már pusztán attól remegni kezdtek, hogy megérezték a szagot. Ugyanígy viselkedtek az ő gyermekeik, sőt, néhány unokájuk is átvette a szokást, anélkül, hogy valaha áramütést kapott volna.

Ami a jelenség kémiai részét illeti, és egyben betekintést ad abba, milyen bonyolult is ez a többlépcsős folyamat: a betanított egerek hímivarsejtjében a cseresznyevirágillat-receptorok létrehozásáért felelős gén kevesebb epigenetikai jelölővel rendelkezett. Így aztán az utódok több cseresznyevirágillat-receptorral rendelkeztek. Ugyanakkor az még mindig rejtély a kutatók előtt, hogy mindez vajon hogyan vezet az illathoz kapcsolódó félelemhez. Hangsúlyozták viszont, hogy ezek az eredmények fontos lépések a fóbiák és szorongások kutatásának területén. Következtetésük szerint a szülőknek már a fogantatás előtt szerzett tapasztalatai jelentős hatást gyakorolnak a következő generációk idegrendszerének szerkezetére és funkciójára.  Ahogyan Dr. Brian Dias, a kutatás egyik résztvevője mondta a BBC-nek: Nincs kétség afelől, hogy ami a hímivarsejttel és a petesejttel történik, hatással van a következő generációkra.

Marcus Pembrey a University College London genetikus professzora hozzátette, meggyőző bizonyíték ez arra, hogy az emlékezet egy formája öröklődhet a generációk között, és a többgenerációs megközelítés nélkül valószínűleg nem érthető meg a neuropszichiátriai rendellenességek, az elhízás, a cukorbetegség és általában az anyagcserezavarok számának növekedése.

Források:

telegraph.co.uk, kotaku.com, theguardian.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.